Először is had mutassam be történetünk főhősét, Cupák Rudit. Története igazából nem itt kezdődik, sokkal korábbra nyúlik vissza, amit rendkívül hosszú és fárasztó lenne taglalni, így in medias res kezdéshez hűen belecsapunk a jelenlegi lecsóba.

Elég hozzá annyi, Cupák Rudolf nem lógott ki a kelleténél jobban az átlagból, hacsak nem számít annak a viszonylag nagyobb magassága és a szintén átlaghoz viszonyított másfélszeres testsúlya.
Nem volt túlzottan idiótább az átlagnál és annyira csúnyán se énekelt. Ámbátor egy nap súlyos döntést hozott.
Történt ugyanis, hogy gyermekáldással ajándékozta meg a sors és anyai ágon magával cipelt terhén enyhíteni szeretvén úgy döntött, kezébe veszi jobban a gyeplőt a kalóriafogaton.

Kezdő ínyenc-kukta lévén előszeretettel állított elő olyan nyalánkságokat, mint a különböző fűszerezésű húsok, zöldséges krémek, sajtkrémek és különféle sütemények, ugyanakkor előszeretettel fogyasztotta bármit a tengeri moszattól a hegyi kecskéig. De mivel elképzelhetetlennek látta a helyzetet, hogy avokádó krémen, puffasztott rizsszeleten és pránán éljen néhány hétig/hónapig/mindörökké (szegény pára) a kívánt fizikum eléréséhez, ezért úgy döntött, segédeszközök után nyúl. Ezek pedig arra hivatottak, hogy a szervezetet minél nagyobb tevékenykedésre, ez által izzadásra bírják.

No nem rektálisan fogyasztható illegális ajzószerekről van szó, csupán olyan testmozgató mechanikai megoldásokról, melyek segítenek egy pohár joghurtnyi kalóriát elégetni abból az ízletes fél marhából, amit ebédre fogyasztott főhősünk.

És itt ömlünk bele a történet fő zsírfolyamába. Emberünk már egy ideje mozog, mocorog, és közben létezik, mint bárki más. Órákat tölt bezombulva a képernyő előtt vagy épp erdőben sétál, ellipszis masinán izzad, esetleg egy szobában üvölti tele az étert egy mikrofonon keresztül azzal, hogy húst fogyasztani igenis jó dolog.

Cupák Rudolf, egy ember, egy szőrszerkezet. Egy jelenség.