Nem is olyan régen történt, hogy Cupák Rudi ismét éjszaka dolgozott. Éppen ezért, hogy ébren tartsa magát, a hét némely hajnalain az edzőterem felé vette az irányt, ilyetén formán emelvén valamicskét a pulzusszámán.

A szokásos rutinnal lökte fel tomporát a szobakerékpárra és keserédes, unott fintorral konstatálta; ez bizony még mindig töri az ülepet, továbbá előszeretettel hajtogat tangát az alsónadrágból.

Körülbelül két-három percnyi altesti bántalomtűrés után elkezdte szeme sarkából a futópadot méregetni, és az ötödik perc kezdete előtt hanyag eleganciával ledobta magát az ülésről.

Mivel a futàst eddig alkalom adtán, BKV pánikban adta csak elő, ezért a térdizületeit szem előtt tartva látott csak hozzá. Elsőnek a két perc séta-egy perc kocogással indított, ezt megismételvén még négyszer és úgy szédült le a végén, mintha homlokon csókolta volna a múzsa egy meg nem engedett idegen sporteszközzel.

A helyben futás fura érzete és a véráram mélyöblítése igen érdekesen hatott az addig petyhüdt szövetegyüttesére:

Enyhe vizuális élménysorozat után a föld is furán viselkedett, egyszerre akart kicsúszni Rudolfunk lába alól és megtapadni rajta. Egy éjszakai beosztásban megfacsarodó idegrendszer bizony érdekesen reagál a művi ingerek után a megszokottakra. Egyhelyben futni eléggé érzékbizsergető érzés volt neki, nagyjából mint a járműn belüli émelygés, ami akkor tört rá, ha egy hirtelen irányváltoztatásokat végző járműben egy olyan fix pontra bámult, ami mozdulatlan volt a saját helyzetéhez képest, és a gyomor csak forog és forog, mintha egy antigarvitációs mezőt hoztak volna létre benne és mindemellett az emésztőszervrendszer előre is tiltakozását fejezné ki egy bögre forró, hagymakarikás-csokireszelékes sertészsír elfogyasztásának ötletét illetően. Pedig ilyenre ki gondol? Hát Rudolf pláne nem.

Miután összelapátolta tüdejét a földről és visszakurblizta a beleit ezen első ominózus eset után, és a szervezetének funkciói vissza tudtak térni egy olyan állapothoz, ahol az agy is funkcionál, elgondolkodott a búzaliszt alapú kaják mibenlétén - Szüksége van-e neki erre? Jó ez neki? - és mivel még mindig csak az éhség fokozására voltak jók ezek a gondolatok, inkább lezuhanyzott és aztán belsőleg is hidratálta magát.