Cupák Rudi első bizonytalan lépéseit az edzőteremben egy kollegina lökésének köszönhette. No nem azért, mert kigáncsolni szerette volna, hogy aztán Rudolf harmadik emeleti rugalmatlan puffanását az épület szerkezete felerősítse, és ettől a Föld tektonikus lemezmozgására olyan hatással legyen, hogy a Csendes Óceánon ismét Cunami riadót rendeljenek el.

Egyszerűen Rudink fantáziáját már izgatta a testmozgás gondolata, csak vérbeli lekvár lévén kellett neki egy "kanál", ami megbontotta a határozatlan tétlenség zselés halmazállapotát.

Először nagyon megörült magának, és konstatálta, hogy tekerni bizony minden hülye tud. Minek után a gyakorlatsoron túlbuzdult, és a monotonitástűrése a béka segge alatt volt ezért öt perc alatt széthajtotta magát, és kidőlt a székből, mintegy előidézvén egyfajta konditermi prematurális ejektációt.

Csak pislogott, mint szűz fiú a bordélyházban, hogy ez most ez így tényleg-e? Aztán kisvártatva kigyúlt elméjében a láng, hogy itt bizony szépen komótosan kellene növelni a terhelést és a maradék idejét játszódással töltötte.
Hogy kezdeti bizonytalan halmazállapotán szilárdítson, megpróbált tervszerűen cselekedni az elkövetkező napokban, hetekben:

Fokozatosan emelte a percszámot, és majd kibújt a bőréből, amikor 30percet egyben letekert. Emelni kezdte a nehézséget, de termetéből adódóan egy rendkívül kényelmetlen ergonómiai hátránnyal találta szemközt magát.
Elég annyit róla, hogy a szobakerékpár ülése rendkívülien kellemetlen mód helyezett nyomást Rudolfunk alsó felére. A magasságot betudta állítani, dőlésszöget azonban nem, így felváltva vagy az ülepere,vagy a gátjára, vagy a prosztatájára helyezett el nagyobb nyomást, illetve a golyókat tudta rendkívül kellemetlen mód megmorzsolni a láb felfelé irányuló mozgása közben.

Egy darabig tűrt Cupák Rudi és hogy eztán mi történt, az más lapra tartozik.